bemutatkozásként nem ír ki olyanokat az ember magáról, hogy mondjuk: "aztán másfél óra kontrollálhatatlan bőgés az esőben, amíg vártam a sódert. kellett nekem pont azt hallgatni, amit hallgattam, és arról pont annak eszembe jutnia, ami eszembe jutott. talán csak azért próbálok mélyre ásni, hogy masszív alapot teremtsünk annak a beláthatatlan falnak, ami majd elválaszt. közhely, de mindegy, elverni az időt, amíg késik a szállító, közhely is jó. kib@sztak ide a halál $@!% lapátolni, nyilván van egy hülye, aki megcsinálja. van, persze, hogy van. apropó, nem kib@sztak, ez az ige csak a mélységes irodalmiasságot szolgálja, magam utaztam ki ide, újabb másfél óra az életből, délután megismétlendő. voltak olyan kedvesek, hogy elhozták nekem a talicskát és a lapátot, pont ugyanonnan, ahonnét jöttem, a főnököm küldött még egy öltönyt is, 700 forintért vette a csepeli adományboltban, halálszürke, de az egy hónap múlva tartandó kötelező jellegű lagzira jó lesz. utána nem tudom, bomlásig fog porosodni.
reggel még bizakodtam, hogy ez egy jó nap lesz, előrelátóan be is reggeliztem, ebédeltem a pacal névre hallgató kifőzdében, egy bécsis zsömlét, (egy félszáraz zsömlében egy 6mm átlagvastagságú hússzelet került, 50-50%-os hús/prézli aránnyal), meg egy sopronit. 700 forint, a napi keretem egy ezres, jelenleg a 250 ft-os kávét iszom, jó sok forróvizet tettek bele kávé helyett. na mindegy, valahogy eszembe jutott erről az utazásról, meg hogy befértem volna a kocsiba, apám, meg a láthatás. mert ugye, ha gyerektartást soha nem fizetett, attól még jogosult volt tudni kéthetente, hogy mi van a kölykökkel. persze nem érdekelte, csak a hülyegyerek fejében eredt meg egyszercsak egy olyan gondolat, hogy vajon mi lehet apámmal? kibuszoztam tehát a római partra, megkerestem a volt munkahelyét, kérdezősködés, halvány válaszok, meg is lett az új munkahelye, meg apám is, természetesen félrészegen. még csak nem is csodálkozott, hogy ott vagyok, mintha csak egy régi munkásgatyát kotort volna elő, nyilván megvan, nem dobta ki, csak el lett rakva. attól fogva hétvégente apámnál, kötelező kocsmázások, hadd tanuljon valamit a gyerek. tanult. inni például, ha mást nem is nagyon, 13 évesen ilyesmit kell megtanulni. nem gond, öreg, te sem iszol már, meg én is éppen azt tanulom, hogyan nem kell inni."